Vénatágítás: továbbra is szkeptikusok a szakorvosok
2011. október 22., szombat
Két neurológus főorvos-előadó is foglalkozott a vénatágítás terén az utóbbi időszakban összegyűlt tapasztalatokkal Debrecenben. Dr. Jakab Gábor, a fővárosi Uzsoki Kórház neurológus osztályvezető főorvosa amellett érvelt, hogy az eddigi adatok ismeretében – több szakmai szervezet állásfoglalásával egyetértve – egyelőre nem látja indokoltnak a nyaki vénák tágításának rutinszerű alkalmazását az SM betegeknél. Dr. Pánczél Gyula, a budapesti Péterfy Sándor Kórház neurológiájának vezető főorvosa saját képalkotó vizsgálatainak tapasztalatait részletesen bemutatva jutott ugyanerre a végkövetkeztetésre.
Nemzetközi szakcikkekből és szakmai szervezetek állásfoglalásaiból összeállított, ábrákkal illusztrált előadásban foglalta össze dr. Jakab Gábor mindazt az információt, ami a nyaki vénák tágításától az SM tüneteinek enyhülését remélő műtéti beavatkozásról ma tudható.
Dióhéjban: neurológus, radiológus, érsebész szakemberek között immár két éve heves viták tárgya, hogy az SM tüneteinek kialakulásában lehet-e szerepe az agyból a vért elvezető egyes nyaki vénák szűkületének, s a kezelési protokollban lehet-e helye a vénatágításnak. Az angol rövidítésből adódóan CCSVI betűszóval jelölik az agyi krónikus vérelvezetési zavart (chronic cerebrospinal venous insufficiency).
A fogalom egy olasz orvos, Paolo Zamboni publikációja nyomán került be a köztudatba. Az orvos SM-ben szenvedő felesége miatt kezdett foglalkozni a betegséggel, s felvetette: az SM kiváltója lehet az agy vénás keringésének elégtelensége, ami fokozott vaslerakódást, annak következtében pedig gyulladásos gócokat okoz. Ezt az ok-okozati összefüggést mára megcáfolták. Azóta már a tüneti terápiák potenciális részeként vizsgálják világszerte a jelenséget.
Viták a vizsgálatokról
Jakab Gábor rámutatott: több kutatóorvos igyekezett reprodukálni az olasz doktor vizsgálati eredményeit, ám nem sikerült azokat igazolni. Sok vita bontakozott ki amiatt is, mert a nyaki vénák vizsgálatára számos módszer létezik, s ezek leletei nem hasonlíthatók össze egy- mással. Több táborra is feloszthatók az egyes diagnosztikai technikák mellett kardoskodók.
– A szívből kiinduló artériákhoz képest a vér visszaáramlását biztosító vénák hálózata sokkal bonyolultabb, nehezebben átlátható, s egyénileg is nagy változatosságot mutat. A vénás rendszer sajátossága, hogy ha valamelyik nagy véna összeszűkül vagy elzáródik, a funkcióját fokozatosan át tudják venni más erek, illetve kialakul a mellékereknek egy tehermentesítő, úgynevezett kolletarális hálózata. Ezt tudva nehéz feltételezni, hogy egyetlen nyaki véna szűkületének hatása lenne az SM szerteágazó tüneteinek alakulásában. Jelentős kutatóegyetemek is azt igazolták, hogy az MRI és más vizsgálatok fényében az SM betegeknél sincs több vérelvezetési probléma, mint az átlag népességben – fogalmazott Jakab Gábor.
A fentiek nem győzik meg az SM betegek egy csoportját, akik elszántan küzdenek azért, hogy lehetővé váljon idehaza is a vénatágítás.
Érvek és ellenérvek
A CCSVI-pártolók részéről gyakran éri az a vád az orvosokat, hogy tudatosan akarják bagatellizálni az eredményeket, késleltetni az előrelépést. A debreceni SM nap hallgatóságában is voltak részt- vevők, akikben ez megfogalmazódott, igaz véleményüknek a nyílt fórumon nem adtak hangot csak a szünetben, egymás között. Jakab Gábor elmondta: ismeri ezeket a véleményeket, ám a beavatkozáson átesett betegek egy része által elmondott személyes pozitív tapasztalatok nem fogadhatók el tudományos, orvosi bizonyítékként.
– Az SM javuló-rosszabbodó stádiumában hónapról-hónapra spontán is nagyon sokat változhat az állapot a gyulladás aktivitásának, a beteg általános fizikai állapotának, de akár lelki tényezőknek a függvényében is, erről minden SM betegnek vannak saját tapasztalatai. Nem vonom kétségbe, hogy a vénatágításon átesett betegek őszintén számolnak be arról, hogy csökkent a fáradékonyságuk, javult a járásuk vagy a memóriájuk, jobb a hangulatuk vagy nem fáj annyit a fejük. Viszont nem tudjuk, hogy ez mennyire az állapot spontán változásának vagy a hitnek, a tevékeny gyógyulni akarásnak a pszichológiai következménye. Ez nemcsak a vénatágításra igaz. Amikor egy új gyógyszert próbálnak ki, akkor is rendszerint valamennyit azok is javulnak, akik valójában semmilyen hatóanyagot nem kapnak. Ez a placebo hatás. Nem tudjuk továbbá, hogy ha van is tényleges állapotjavulás, az mennyire tartós, megéri-e azért a műtéti kockázatot felvállalni. Emellett az is torzítja az adatokat, hogy a Lengyelországban, Olaszországban, Bulgáriában vagy épp Mexikóban, Indiában a beavatkozásokat magán úton, borsos áron elvégző intézmények nem kötelesek beszámolni a negatív tapasztalataikról, a mellékhatásokról, a szövődményekről. Ezen túl pedig azok a megoperált betegek is nehezebben állnak nyilvánosság elé, akik csalódtak – adott magyarázatot a főorvos a szakma szkepticizmusára.
Jakab Gábor elmondta: Magyarországon az Országos Egészségbiztosítási Pénztár – a szakmai szervezetek bizonyítékokat hiányoló állásfoglalásai nyomán – nem támogatja a beavatkozás elvégzését. Hozzátette: ugyan a másfél-két millió forintos áron kínált „orvosi szolgáltatás” keretében nem törvényellenes a beavatkozás el- végzése, ám azt a neurológiai és a radiológiai szakmai szervezetek egyelőre nem pártolják. A vénatágítást csak szigorúan kidolgozott és a betegbiztonságot szavatoló klinikai kutatási program keretében támogatják. A főorvos arról még nem tudott nyilatkozni, hogy klinikai kutatások keretében lesz-e lehetőség átfogó tanulmányi vizsgálatokra és esetleges kísérleti – a betegek számára tehát ingyenes – operációkra idehaza.
A hatásosság csak hit kérdése?
A vénatágításban lehetőséget remélő hazai betegek többször a magyar orvosok szemére vetették, hogy „csak passzívan követik az eseményeket, s nem tesznek lépéseket azért, hogy idehaza is mielőbbi vizsgálatok, állapotfelmérések, majd indokolt esetben beavatkozások történjenek.” Dr. Pánczél Gyula, a Péterfy Sándor utcai Kórház neurológiájának osztályvezető főorvosa Debrecenben arról számolt be: ő maga a CCSVI-vel összefüggésben 2009 óta végez képalkotó vizsgálatokat, hogy saját tapasztalatai alapján ítélhesse meg a vénaszűkülettel kapcsolatos szakirodalmi cikkeket.
A főorvos előadásában részletesen, pontról-pontra, szemléltető ábrákkal illusztrálva végighaladt az olasz orvos SM betegek vénaszűkületének előfordulására és jellegzetességeire vonatkozó állításain, majd arra a végkövetkeztetésre jutott: nem lát bizonyítékot arra, hogy az egészséges és az SM betegek nyaki vénájában olyan fokú eltérés lenne, ami indokolná az SM betegek műtétjeit. Az interneten fellelhető pozitív beszámolókkal kapcsolatban Pánczél Gyula is úgy foglalt állást: azok részben a placebo hatásnak lehetnek az eredményei.
– Vizsgáltam SM beteget, aki elvégeztette saját költségén külföldön a vénatágítást, s arról számolt be, hogy jobban érzi magát a műtét óta. Elvégezve nála a vénás vizsgálatot, kiderült: a beültetett stent betrombotizált, tehát a kezelt vénája már el volt záródva, csak erről ő nem tudott. Tehát mivel a páciensnek a korábbihoz képest valóban jobb hetei voltak, kevesebb panasza és több energiája, ennek sok magyarázata lehetett, de ezek között a nyaki vénák állapota biztosan nem szerepelt – mondta Pánczél Gyula. Megjegyezte: a CCSVI kezelése ma a – mint fogalmazott – „vénatágító iparosok” virágzó üzlete, nehéz objektív adatokat szerezni az eredményességről.
Mit tapasztalnak a betegek?
Magyar betegek tapasztalatai is elhangzottak tavasszal a közösségi összefogással megszervezett I. Magyar CCSVI Szimpóziumon Budapesten, ahol a résztvevők leginkább a hazai klinikai vizsgálatok megindítását követelték. Egy fiatalasszony Lengyelországban csináltatta meg a műtétet, ő úgy tapasztalta, hogy azóta jobban jár, nagyobb a teherbíró képessége, jobb a közérzete. A beavatkozás után vérrög alakult ki az érben, ezért a véralvadásgátló kezelést a tervezettnél tovább kellett folytatni, ám ezzel együtt is optimistán tekintett a jövőbe. Egy fiatalember egyiptomi operációjáról beszélt. Azt mondta: a beavatkozás fájdalmas volt, s ő ugyan nem volt túl rossz állapotban, ám javult a járása, mozgása.
Ellenpéldák is elhangzottak. Egy asszony azt mondta: a műtét utáni első pár hétben jobban érezte magát, ám utána nagyon hullámzó állapotba került, s most rosszabbul van, mint a költséges műtét előtt volt. Arról számolt be: a fejében az állandó nyomást ugyan most nem érzi, a lábai is melegebbek, ám az egyensúlya és a járása nem javult. Egy másik beteg hasonló utat járt be: Szófiában műtötték, az operáció után napról-napra jobban volt, „már nem volt olyan fárasztó a lét”, a javulást a gyógytornásza is elismerte. Ám a folyamat hamar visszafordult, a szeptemberi műtétet követően decembertől már visszaromlott az állapota. Az asszony elmondása szerint a találkozó idején mozgása már nem volt jobb, mint előtte volt. Úgy nyilatkozott: tervezi, hogy megpróbálja újra megműttetni magát.
Kapcsolódó cikkek:
Európai radiológusok: sok az ellentmondás a CCSVI-ről
Kezelhető lesz egyszer műtéttel az SM?
Neurológusok álláspontja az SM sebészi kezeléséről
Lehet az érsebészetnek szerepe az SM-ben?
Meddig tart az örök fáradtság?
A radiológusok valóban a vesénkbe látnak
Képalkotó vizsgálatok: UH, RTG, CT, MR, PET...